Amikor a Kapolcsra költözésen gondolkodva megvettem házamat a faluban, mindjárt feltűnt, milyen hangulatos a falakkal körbezárt kertben roskadozó kis épület a szomszédomban. Azonnal lámpa gyúlt a fejemben: meg kell szereznem ezt a kis ékszerdobozt. Nemcsak azért, mert teljesen egyedi adottságú, és mert közvetlenül a saját házam mellett áll, hanem mert láttam, hogy még egy kemény tél, és menthetetlen lesz szegény. Több mint tíz évig állt üresen a Dózsa u 3., miután Terike kihalt a kis parasztházból. A korán megözvegyült, mogorva néni kiterjedt rokonsága örökölte az épületet – összesen hat unoktestvér -, ők nem tudtak sem az ingatlannal, sem egymással mit kezdeni, így csak düledezett, omladozott szegény pára.

Miután felkutattam az örökösöket, megállapodtunk, és egyszer csak nálam voltak a kulcsai. Nagyon esős tavasz volt a 2019-es, a saját házam felújítása állni kényszerült, így nekiláttunk a majdani Darázskőnek. Istállók, ólak, leomlott tetők hulladéka jött ki a kertből konténerszámra, a házból is csak a négy fal maradt. Farkas Szabolcs kőműves barátommal fogadtunk, hogy készen lesz-e a házikó a Művészetek Völgyére. Hat hetünk volt rá, és még csatorna, áram sehol. De kész lett! A környéken gyakran felbukkanó, tufás kőzet népies neve után elkeresztelt vendégház végül 2020. októberében nyitott meg hivatalosan, azóta várja a nyuglomra és vidéki romantikára vágyó párokat. Remélem ti is megtiszteltek azzal, hogy eltöltötök itt néhány szép napot. A tető felújítása során előkerült Teri néni általános iskolai vonalzója a 40-es évekből, sok más mellett ezt is megcsodálhatjátok, ha ellátogattok a Dózsa u 3-ba, a kapolcsi faluvégi erdőszélre.